A magyar ember ritka fajta. Van erről egy vicc: "A pokolban minden népcsoportnak külön üstje van, abban fürdőznek a bűnös lelkek szörnyű kínok közepette. Lucifer éppen szokásos havi ellenörzőkörútján figyeli hogy mennek a dolgok. Minden nép üstje mellett géppisztolyos ördögök őrködnek, nehogy valaki kiszökjön. Amikor a magyarok üstjéhez ér, látja, hogy az őrök egy asztalnál ülnek, kártyáznak, és piálnak, senki nem vigyáz az üstre. Megkérdi: Ti meg mi a fenéért nem vigyáztok az üstre, mint a többiek? A válasz: Ugyan már Nagyuram, azok magyarok! Ha az egyik ki akar szökni, a többi úgyis visszarántja!" Hát ilyenek vagyunk...

     Mindig is azt mondtam, pozitívan kell a dolgokhoz hozzáállni, akkor pozitívan is alakulnak. Legalábbis, ha balul sikerült valami, mindig próbáltam erre koncentrálni. Volt mikor bejött, máskor meg nem.

     Ahogy már írtam, hamarosan új műsorunk lesz a rádióban, a Reggeli 270. Ez, ahogy a neve is mutatja reggel zajlik majd, kétszázhetven percen keresztül:) Nagyon várom már. Nagyon nem szeretek egyedül dolgozni, hozzászoktam, hogy párbeszédekből áll a műsor, nem pedig monológokból:))).... Februártól indulunk.

       Egyszer minden véget ér, legyen az jó, vagy rossz, eljön az idő, amikor megszűnik, elmúlik. Valahol valaki mindig sajnálja, de ez általában nem változtat rajta. Megírtam ezeken az oldalakon az Előéter kezdetét, úgy érzem tartozom annyival, hogy a megszűnéséről is ejtsek pár szót. Nem utolsó sorban magamban is tisztázom a dolgokat ily módon...

       Ahogy a bemutatkozóban is írtam, alapvetően zenész vagyok, és azt hiszem mindenek felett a zene dominál nálam, legyen az munka vagy szórakozás... Tudjátok, szintis vagyok, de amikor saját dalokat készítettem, vettem fel a stúdióban, nagyon sokszor szerettem volna, ha még játszom néhány más hangszeren is... Például gitáron.

         Paródiát készíteni mindig kétélű dolog, mert, még ha jól is sikerül, szinte biztos, hogy az eredeti film, dal, vagy bármi más készítői, rajongói között lesznek olyanok, akik nem veszik "poénra", hanem felháborodnak, megsértődnek, és kígyót-békát kiáltanak a parodistá(k)-ra. Már, ha igazi paródiáról van szó...

        Vannak, az úgynevezett gyerekadók, meg az úgynevezett többiek. Na most, a "többiek" csoportba tartozó adókon, ugye néha becsúszik egy-egy kis erőszak, semmi gond. Néha szex is, meg ugye beszélnek néha a hüvelygombáról, vizelettartásról, székrekedésről. Oké, lenyelem, igaz idegesít, de biztos nők ezrei kattintanak a szorulás.hu-ra, vagy vesznek hüvelygomba elleni kenőcsöt reklámidőben... De esküszöm, mindezzel együtt nyomába se érnek egye-egy gyerekeknek szóló adó brutális, erőszakos sorozatainak...