Tegnap olyan jó idő volt, hogy elhatároztam, kisétálunk Nórival a szabadba, szedünk virágot, kergetünk pillangókat, meg fotózunk is kicsit. Amint az indafotón látható, meg is tettük.

      Délután három körül lementünk anyumékhoz (vagyis Gizike mamához:) és megkérdeztük a tesómékat, nincs-e kedvük csatlakozni az expedícióhoz:). Tizenöt perc múlva, Nóri felszerelkezve a pipis hátizsákjával, melyben üdítő, mellény és egyéb létfontosságú dolgok lapultak, én a fényképezőgép táskájával a vállamon (aminek a szíja kissé bevágott a két mellem(!) között), Sándor pedig Anettel kézenfogva elindultunk a mezőre vezető sikátorban. A Nap persze áprilishoz méltóan hol elbújt (olyankor hirtelen hűvös lett), hol feltűnt (olyankor meg baromi melegünk lett). Persze semmi sem tántoríthatott el a szándékunktól. Akkor is lepkét fogunk kergetni és virágot szedni, ha barnabőrű purdék hullanak az égből, gondoltuk egyöntetűen, és továbbra is határozott léptekkel haladtunk előre az útról letérve immár a zöld fűben. Aki arra számít, hogy most részletesen leírom, milyen pillangókat, méhecskéket és virágokat láttunk, azt remélem nem keserítem el nagyon, ha ezt ezúttal mégsem teszem meg, a lényeg annyi, hogy legalább másfél órát bóklásztunk a mezőn, sétáltunk fák alatt, átkeltünk egy kis patakon és sikerült (öcsém hathatós segítségével) lencsevégre kapnom két gyíkot, egy uzsonnáját csomagoló pókot, meg lepkéket is. A hazafelé úton Nóri már felkéredzkedett a nyakamba, úgyhogy elég alaposan elfáradtunk mindannyian. Az eredményt a galériában lehet meglesni.:)