Ez az én formám. Azok a filmek tetszenek legjobban, amiket legalább háromszori nekifutásra sikerül végignézni. Vagy mondhatnám úgy is, hogy a legjobb filmekkel mindig olyan pechem van, hogy csak háromszori nekifutásra tudom őket végignézni...
Az utóbbi napokban eléggé lehűlt a levegő mifelénk, jelenleg odakinn -13,-14 fok van. Megérkezett egy kevéske hó is, amit én személy szerint szívesen kihagytam volna idénre, de hát ilyenkor szokott esni, és visszagondolva, hogy tavaly is csak egy napig volt hó (éppen addig amíg szerencsésen megütöttem a kocsit) összeszorított foggal vártam, hogy hátha elolvad, mire autóba kell szállni. Nórinak persze egészen más véleménye volt a dologról:)...
Ennek az évnek is vége. És mint általában, most sem töltöm otthon a szilvesztert. És mint általában, ost se azért, mert vendégségben, barátoknál, vagy rokonoknál buliznék, hanem mert dolgozom...
A napokban figyeltem fel rá, hogy Nóri énekelget játék közben. Ráadásul egyre inkább felismerhető a dallama is a daloknak amiket néha csak csendben motyog, máskor telitorokból fúj...
Elgondolkodtató, mennyire más most a Karácsony, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt volt... Vagy lehet velem van a baj? Gyerekkoromban a fenyőillat, a szobát bevilágító karácsonyi égők a nyugalmat, meghittséget juttatták eszembe az év bármely napján. Mostanában ehelyett a stressz, a tülekedés a bevásárlóközpon-tokban és az jut eszembe, hogy kinek nem vettem még ajándékot...
Tegnap volt Nóri első óvodai szereplése a karácsonyi műsorban, és én legalább annyira izgultam, mint ő, hogy hogy fog sikerülni. Végülis elmondta a verset csak kicsit halkan, de borzasztó büszke voltam rá:)) Hiába.. apja lánya.
Vannak olyan emberek akik télen is töretlen tenniakarással és jókedvvel dolgoznak, akárcsak nyáron. Nem tántorítja el őket a hideg, sem az, hogy későn virrad és hamar alkonyodik, fütyürészve pörögnek egész nap, mintha kimondottan élveznék a mostoha körülményeket. Na én nem tartozom közéjük...