Ennek az évnek is vége. És mint általában, most sem töltöm otthon a szilvesztert. És mint általában, ost se azért, mert vendégségben, barátoknál, vagy rokonoknál buliznék, hanem mert dolgozom...       Jó régen volt…

      A napokban figyeltem fel rá, hogy Nóri énekelget játék közben. Ráadásul egyre inkább felismerhető a dallama is a daloknak amiket néha csak csendben motyog, máskor telitorokból fúj...       Csodálkozni nem nagyon van min,…

        Elgondolkodtató, mennyire más most a Karácsony, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt volt... Vagy lehet velem van a baj? Gyerekkoromban a fenyőillat, a szobát bevilágító karácsonyi égők a nyugalmat, meghittséget juttatták eszembe az év bármely…

        Tegnap volt Nóri első óvodai szereplése a karácsonyi műsorban, és én legalább annyira izgultam, mint ő, hogy hogy fog sikerülni. Végülis elmondta a verset csak kicsit halkan, de borzasztó büszke voltam rá:)) Hiába.. apja…

      Vannak olyan emberek akik télen is töretlen tenniakarással és jókedvvel dolgoznak, akárcsak nyáron. Nem tántorítja el őket a hideg, sem az, hogy későn virrad és hamar alkonyodik, fütyürészve pörögnek egész nap, mintha kimondottan élveznék a mostoha…

      Téli gumit fel, fagyállót benyelni és mehetünk bulizni:)) Mert ugye ez télen nagyon fontos. És ha hazafelé a téli gumit már eldobta az ember még mindig bekapcsolhatja a négykerékmeghajtást. Csak legyen nála kesztyű, nehogy odafaggyon a keze az…

       Tibi szomszédom szerint az öregedés első jele, amikor az ember reggeli merevedése már nem a farkában, hanem a derekában jelentkezik...  Én viszont szívem szerint inkább úgy nézném a problémát, hogy annyira férfias vagyok hogy még a derekam…