Mindig is az volt a véleményem az elektronikai felszerelésről, hogy időnként cserélni kell, még akkor is, ha egyébként még sokáig használható lenne. Sőt, addig kell eladni, amíg nincs semmi baja, mert akkor még visszakapja az ember a belefektetett pénz egy részét. Többek között ezért is adtam el a fényképezőgépemet...

          Az Olympus E-520 nagyon a szívéhez tud nőni az embernek. Könnyen kezelhető, sok-sok szolgáltatással, és minőségileg is nagyon ott van (persze nem hasonlítható egy Nikon D300-hoz, de mondjuk erre már a vásárlásnál is rájöhet az ember, hiszen az ára is csak töredéke a D300-énak). Szűk egy évet használtam, és messze nem nyúztam annyit ezidő alatt, amennyit egy profi fotós nyúzta volna, úgyhogy aki megvette szintén jól járt vele, nekem viszont két nyomós okom volt rá hogy megváljak tőle, annak ellenére, hogy tudtam, nem tudok egy ideig másikat venni: Először is nem volt pénzem a gitáreffektre:)) Másodszor pedig kinőttem az Olympust és szerettem volna lecserélni egy jobbra.  Hogy ez mikor lesz lehetséges azt még nem tudom, de remélem nem nagyon soká. Őszintén szólva hiányzik a fotózás. Valószínűleg a nyilas természet teszi, hogy mindig egy valamire fókuszálok, és azt ezer százalékkal csinálom, de mivel többmindent szeretek csinálni, ezért különböző ciklusokra oszlik nálam egy év, így példáúl van olyan, hogy egy hónapig mondjuk a fotózás van az első helyen, aztán két hétig a gitározás, vagy éppen a szinti. Ezek a periódusok aztán szépen ismétlődnek, és így érzem jól magam. Viszont az egyensúly akkor van meg, ha közben a többi dolog fontossága, példáúl a családé (ami ugye mindig első előtti:), nem változik. Mindig is hálás voltam a sorsnak a családomért, akik megértik (vagy legalábbis megpróbálják megérteni) az én bonyolult művészlelkemet:))) és persze elnézik a különböző mániáimat. Tudják, hogy jobb, ha nem engednek szintik, gitárok vagy fényképezőgépek közelébe, mert ott mindig leragadok (Anna a múltkor megígértette velem, hogy dobolni már nem fogok megtanulni:)))). Megígértem. Végülis annyi más hangszer van még...