Köszönjük magunknak...

        A magyar ember ritka fajta. Van erről egy vicc: "A pokolban minden népcsoportnak külön üstje van, abban fürdőznek a bűnös lelkek szörnyű kínok közepette. Lucifer éppen szokásos havi ellenörzőkörútján figyeli hogy mennek a dolgok. Minden nép üstje mellett géppisztolyos ördögök őrködnek, nehogy valaki kiszökjön. Amikor a magyarok üstjéhez ér, látja, hogy az őrök egy asztalnál ülnek, kártyáznak, és piálnak, senki nem vigyáz az üstre. Megkérdi: Ti meg mi a fenéért nem vigyáztok az üstre, mint a többiek? A válasz: Ugyan már Nagyuram, azok magyarok! Ha az egyik ki akar szökni, a többi úgyis visszarántja!" Hát ilyenek vagyunk...

          Solymosi Réka fotóblogján nemcsak én, de nagyon sok hobbyfotós meríthetett ötleteket, tanulhatott ingyen hónapokon keresztül. Megháláltuk? Meg hát. Annyi mocskolódó hozzászólás érkezett a postjaihoz, hogy végül úgy döntött bezárja a blogot. Lehet tapsolni magunknak. Csodálkozni nincs min, mert ez nem egyedi eset, nem az első, és nem is az utolsó... sajnos.

          Réka blogja, tanácsai, fotói nagyon nagy hatással voltak rám, amikor létrehoztam a saját blogomat. Már a kezdetektől nagyon felnéztem rá, szinte mentoromnak tartottam fotózás terén. A blogját is rendszeresen olvastam, bár érdemben hozzászólni általában nem tudtam, hiszen olyan technikákról írt, amikről nekem akkoriban fogalmam sem volt. Nagyon jól esett, amikor néhány képemet megdícsérte, vagy tanácsot adott, hogyan kellett volna jobban kidolgozni, hiszen gyakorlatilag ő volt az egyetlen igazi fotós, akivel, még ha csak interneten keresztül is, de felvehettem a kapcsolatot.

          Néhány napja nem néztem be a blogjára és ma reggel megdöbbenve olvastam, az utolsó bejegyzést, amelyben teljesen kiábrándultan azt írja, vége, bezárja a blogot. Az első reakcióm az volt, hogy ugyan már, nincs még semmi se veszve, egyszerűen kapcsolja ki a kommenteket és kész. Be is léptem, hogy megírom neki. Akkor láttam, milyen sokan hozzászóltak már, és hogy nem nekem jutott eszembe először ez. Sőt végigolvasva a hozzászólásokat kiderült, hogy már hozzászólni sem lehet. Akkor döntöttem úgy, hogy megírom a véleményem a saját blogomon.

          Rékuc:) Ha olvasod ezeket a sorokat, csak annyit szeretnék üzenni, hogy nagyon sajnálom, hogy így alakult. Bár én személy szerint sohasem kritizáltalak, de meg sem védtelek, úgyhogy... Minden esetre ha majd lesz saját weboldalad, küldd el nekem is a címét, mert biztosan rendszeres látogató leszek ott is. Rengeteget tanultam tőled és nagyon köszönöm:) És ne hallgass az olyan parasztokra, akik nem tettek le semmit az asztalra, csak leugatni tudják azokat akik csinálnak is valamit. Vigyázz magadra!