Mindig tanul az ember...

        Igen. Én legalábbis mindenképpen. Nem tudnám megmondani, mi hajt, egyszerűen vannak időszakok, amikor tanulni akarok. Olyan, mintha kinyílna bennem egy ajtó, amely például egy hangszer megismerésére, vagy nyelvtanulásra sarkall... Persze, igazi nyilas természetemhez hűen, elég gyakran nyílnak, és csukódnak az ilyen ajtók...

         Azt hiszem a pár hónappal ezelőtt kinyílt "ajtó", ami a gitártanulást elindította, mégis kivételesen nagy lehet, mert egyre nagyobb vákumot érzek, ami olyan tempóban szívná magába a tudást, hogy a kezem egyszerűen képtelen lépést tartani vele. Minden hangszer tanulásának egyetlen közös aranyszabálya van: Rendszeres gyakorlás minden mennyiségben. Ezzel tisztában vagyok, csak eddig az bosszantott, hogy fizikailag képtelen voltam annyit gyakorolni amennyit szerettem volna, mert három-négy óra után már az ujjbegyeim teljesen kikészültek a húrokon. Mármint addig, ameddig akusztikus gitáron gyakoroltam...:) Merthogy a hétvégén egy barátom felajánlotta, hogy ideadja az egyik elektromos gitárját a hat! közül(Dean), amíg veszek sajátot, sőt adott hozzá egy kis Fender kombót is (G-dec). Persze a hétvége nem volt elég hozzá, hogy megszokjam, hogy ennek a húrjait nem kell olyan erősen leszorítani mint az akusztikus gitárokét, így aztán rongyosra gyakoroltam az ujjbegyeimet rajta:))) De olyan jó:)) Igazi dopping, amikor napról napra kisebb erőfeszítéssel fog le az ember egy nehezebb akkordot, olyat ami elsőre egyáltalán nem sikerült, és egyszer csak már annyira könnyen megy, hogy szinte oda sem kell figyelni közben. Csak ajánlani tudom mindenkinek:)