Akár azt is írhattam volna címnek, hogy "szürke hétköznapok", mert ami velem mostanában történni szokott gyakorlatilag abba a kategóriába sorolandó. Valahogy mégsem negatív értelemben gondolok az ilyen szürke napokra. Most legalábbis nem...

        Nem hiányzik a pezsgés, úgy érzem, ez így tökéletesen jól van. Hajnalban ébredés, kávé, reggeli, utána pedig rádió. Egyre jobban megy a műsor Rékával, egyre jobban hozzászoknak a hallgatók is hogy sokkal interaktívabb, mondhatni "hallgatóközpontúbb" az egész, és ez jó. Utána irány haza, szokásos rutin: tüzifa hasogatás, tűzrakás, kaja. Nórit hazahozom az oviból, megetetem, ágyba dugom, déli szunya. Később hazajön Anna, főz valami finomat, én pedig jó férjhez illően jól belakok belőle:)))  Míg Nóri alszik általában megnézek egy filmet vagy más kevésbé hangos dolgokkal foglalkozom. Később általában előveszem a gitárt, és gyakorlok néhány órát. Érdekes, hogy amint egyre többet tudok a gitározásról, ahogyan kezdenek világossá válni az összefüggések, úgy változik a szemléletem is a különböző zenéket illetően. Másféle zenét hallgatok, és máshogyan:) Úgy érzem sok plusszt ad a gitározás. Persze közben a szinti sem porosodik kihasználatlanul, arra is szoktam időt szakítani, de valahogy kezdem úgy érezni, hogy míg a szintetizátor egy rideg elektronikus hangszer addig a gitárnak lelke van, sokkal több érzelmet lehet átadni általa. (Tudom hogy ez azért nem teljesen így van, de tény az, hogy igazán hiteles gitárt, akusztikus gitár hangzást szintin még nem alkottak, és szerintem nem is fognak)

          Szerintem szépen haladok a tanulással, és ez jó érzéssel tölt el, mert így annak ellenére, hogy szinte minden napom ugyanolyan, mégis haladok előre, márpedig nekem ez a két legfontosabb dolog az életben: változás és állandóság. Olyan mint egy kellemes koktél, ha megfelelő arányban adjuk hozzá az összetevőket akkor jó kedvünk lesz tőle és mégcsak macskajajtól sem kell tartanunk.

          Állítólag jön a tavasz. Gondolom lekéste a csatlakozást valamelyik déli országban, mert eddig még a meteorológusokon kívül senki se látta jelét, hogy közeledne. Most is potyog valami az égből. Nem tudnám pontosan meghatározni, innen, hogy ez most ónos eső, hó vagy havas eső... Annyit azonban már sejtek, hogy reggelre korcsolyázni fogok a kocsival munkába menet, mert ha ez ráfagy az útra, abban nem lesz köszönet.

         Közben Viktor barátom apai örömök elé néz, mert megszületett az " ordítógép" (idézet Viktortól:) vagyis a fia, a legfiatalabb Mesnyi. Drukkolok neked Viktor, hogy jó alvó legyen a kis Alexander, a saját érdekében:)))

          Hát dióhéjban ennyi történt az elmúlt napokban, ja  majd' elfelejtettem, a múltkor kipróbáltam (persze véletlenül) hogy mennyire erős az autómon a jobb oldali visszapillantó. Egy amúgy is szűk utcán araszoltam éppen öt km/h sebességgel, amikor a szemből jövő forgalom, és az úttesten szabálytalanul parkoló autók közt egyszer csak már nem fértem el, és a jobb tükröm egy úton hagyott autó bal tükrével találkozott. Hát mit mondjak, az enyém győzött...