Vannak pillanatok az életben, amikor egy kicsit megállunk a mindennapi mókuskerékben és végig gondoljuk azt, ami addig volt, aztán meg találgatunk, mi a legvalószínűbb folytatás, nameg persze tervezgetünk, hogy legyen ezután. És vannak az élet útján hirtelen kanyarok, amikor muszály irányt váltani...

         Az egész ott kezdődött, hogy augusztus első hétvégéjén tartották a Hegyközi Napokat. Mivel a helyi polgármesteri hivatal szervezi, ezért Anna, mint alkalmazott, mindkét nap kinn volt segédkezni (és persze már egy héttel előtte elkezdődött a készülődés, lévén ez egy minden évben tíz-tizenötezer embert megmozgató esemény). A második napon már mondta, hogy nem igazán érzi jól magát. Gondoltam, biztosan a fáradtság az oka...

         Hétfőn én rendesen bementem a rádióba dolgozni, Anna meg szintén dolgozni ment, pedig még mindig nem érezte jól magát, sőt egyre rosszabbul volt. Tíz óra körül hívott hogy amikor megyek hazafelé, menjek ki érte autóval, mert haza akar jönni, annyira rosszul van. Mondta, hogy szédül, erőtlennek érzi magát, és még hányingere is van. Én ekkorra már összeraktam a puzzle darabkáit, ő még mindig nem:) Otthon megbeszéltük, hogy kér egy időpontot a nőgyógyászhoz, bár amikor mondtam neki, hogy szerintem terhes, azt mondta, az nem lehet...

         Szerencsére nekem lett igazam:) Persze a családban mindenki örömtáncot lejtett, amikor közöltük velük a hírt:))) Ez valamivel több, mint két hete volt, akkor mondta a doki, hogy két hét múlva menjünk még vissza, hogy lássa, minden rendben megy-e. Na ez a visszamenés volt pénteken. Ekkor készült a legfiatalabb (nyolc hetes) Mészárosról az első kép:) Íme: