Most akkor mi a jó?...

       Hát igen, eddig mindig azon nyűgölődtem, hogy hideg van, és mint sejtettem, megint eljött az az idő amikor már nem bánnám, ha néhány fokot hűlne a hőmérséklet. Végülis, ha belegondolunk, ez a szép a négy évszakos országok éghajlatában. Mindig van mi miatt nyavalyogni:)

      Érdekes, hogy bár hetek óta nem írtam egy postot sem, az oldal látogatottsága nem esett drámai mértékben. Ezt ezúton is köszönöm azoknak, akik naponta felnéznek ide:) Alapvetően az a bajom, hogy azt akartam írni a következő bejegyzésben (vagyis ebben), hogy a szegénylegény (vagy a legkisebbik királyfi, ahogy tetszik) megvette a gitárt, meg hozzá a multi effektet, és boldogan élt míg meg nem halt, (jó éjszakát gyerekek). Aztán beleért a kezem a bilibe és felébredtem:) Van ez így (vagy ahogyan egy nagyon kedves idős ismerősöm mondogatta régen: "szok ez így lenni"). Nem mindig alakulnak a dolgok terv szerint. Nálam meg pláne nem.

       A nagy szerencse az, hogy még mindig nálam van a kölcsöngitár, így lehet nyúzni azt, és várni, hogy kegyesek legyenek az égiek és összejöjjön már egy saját is. Az akusztikus gitárt különben sikerült elpasszoljam, de csak később kapom meg az árát. Remélhetőleg majd akkor megveszem az újat, tessék drukkolni:)

       Közben történt egy s más, többek között az, hogy nagyapámat sérvvel megoperálták. Jól viselte, mostmár egész jól van, tegnap, két hét pihenő után már kiment a kistraktorral megnézni a búzavetést:)))  Jó ideig még nagyon vigyáznia kell a hirtelen mozdulatokkal, meg persze nem szabad semmi nehezet emelnie, ezért esténként mindig lemegy hozzájuk valaki a családból segíteni az esti munkákban, állatok etetésében, merthogy nagyapáméknak hetvenhat éves létére még van egy tehenük, egy disznójuk, meg egy csomó csirkéjük. Kérdeztem tőle minek tart még állatokat, de azt mondta neki ez a hobbija, úgyhogy felejtsem el, hogy valaha is megválik tőlük. Elfelejtettem.