Húsvét...
Ahogy telnek az évek, egyre kevesebb kedvem van a húsvéti locsolkodáshoz... Ugyanúgy elvesztette a varázsát, mint a többi ünnep, ugyanúgy a külsőségek kezdenek benne egyre inkább dominálni, mint a Karácsonyban. Ráadásul még dolgoztam is tegnap. De...
Persze nem csak rossz oldala van a dolognak, és ahogy Nóri egyre nagyobb lesz, azt hiszem megint meg fogom szeretni az egész hajcihőt, hiszen látom, hogy ő mennyire várja, és milyen boldog. Lehet ez így kicsit sziruposan hangzik, de tényleg így van. Már két nappal Húsvéthétfő előtt hozzáláttak a csajok a készülődéshez és a takarításban még nem olyan nagy lelkesedéssel vett részt Nóri, de vasárnap a tojásfestésben már teljes erőbedobással segédkezett, öt percenként beszaladt elmesélni nekem (én persze éppen gitároztam), hogy éppen hogy áll a dolog, milyen színű tojások lettek kész, a végén pedig kihívott, és nagy örömmel bemutatta az anyával közös művűket. Persze azt is felsorolta, hogy melyik tojás kié lesz. Mindezek után pedig tudatta velem, hogy meglocsolhatom, de csak akkor kapok tojást, ha verset is mondok.:) Persze mondtam. Aztán kérdezte, hogy most ő is meglocsolhat-e:)
Tegnap reggel kilenckor már szép ruhában és borzasztóan türelmetlenül várta a locsolókat:) Én közben a rádióban voltam, de tizenegy után, amikor végeztem én is láthattam, milyen őszinte örömel nyitja az ajtót ha egy-egy ismerős kopogtat, és milyen türelmesen hallgatja végig a locsolóverseket, utána pedig szépen odakínálja a húsvéti tojásokat. A legboldogabb persze akkor volt, amikor estefelé végre megérkezett a kis barátja Patrik, akinek már pénteken félretette a csokinyuszit:) Őt várta a legjobban.
Fürdés után percek alatt elaludt, annyira elfáradt az egész napos vendégfogadásban, de még elalvás előtt megkérdezte mikor lesz legközelebb Húsvét, merthogy ő nagyon szereti:)
