2020 Júniusi összefoglalás

          Az évek során szokásom volt leírni a gondolataimat és közzétenni a neten, hol itt, hol a másik blogomon, néha gyakrabban, néha ritkábban, attól függően, hogy volt-e mondanivalóm, vagy sem. Egyszer majd össze kéne szedjem az összeset, és kiadni egy könyv formájában, vagy csak úgy eltenni az unokáimnak (nem mintha sok esély lenne rá, hogy az egyre jobban eldigitalizálódó világban bárki is venné a fáradtságot elolvasni, amit az évek alatt összehordtam)… A lényeg, hogy 2020 eddig igencsak bővelkedett a történésekben, én meg rég írtam, szóval itt az idő, megint papírra vetni pár gondolatot, csak, hogy el ne felejtsem...

          Az engem érintő legnagyobb változás, hogy elköltöztünk az eddigi lakásunkból egy nagyobb, tágasabb és nyugalmasabb helyre. Már nagyon ideje volt. Most jutottam odáig, hogy nagyjából már minden a helyén van, és lélegzethez jutok a sok hurcolkodás, bútorösszerakás meg renoválás után, de azért még mindig van mit csinálni.

          Elindítottunk a lányaimmal egy YouTube csatornát, aminek a neve 2Generations, és arról szól, hogy könyveket hasonlítunk össze a belőlük készült filmmel. Régóta nyaggattak már vele, hogy csinálhatnak-e, vagy csinálunk-e együtt egy YouTube csatornát, és végül jó lehetőséget láttam benne, hogy több minőségi időt töltsünk együtt az esti felolvasásokon kívül is (amiket már biztosan említettem párszor). Kiderült, hogy a technikai feltételek majdnem adottak is hozzá, csak néhány dolog volt még szükséges, többek között egy 35mm-es prime lencse a Nokinomhoz meg egy ring light, és már lehetett is nekilátni a felvételeknek.

          Időközben egyik kedves barátom által tudomásomra jutott, hogy az HBO és a Spitfire Audio egy nagyon izgalmas versenyt hirdetett meg, amelyben a Westworld harmadik évadjának egyik 4 perces részletéhez kell zenét írni. Nagyon megörültem a lehetőségnek, és elsősorban nem is amiatt, hogy nagyon esélyesnek tartanám magam az első helyre (hisz több százan jelentkeztek), sokkal inkább azért, mert már rég álmodoztam róla, hogy egyszer kipróbálhatom magam filmzene terén, és ez remek lehetőség volt. El is készítettem a pályázatot, amiben persze most is kikértem minden elérhető ismerősöm véleményét mielőtt lekevertem volna a végleges verziót (legtöbbet tesóm segített), és tegnap éjjel le is záródott a jelentkezés, szóval, most két-három hét várakozás, amíg kiderül (ha kiderül) hányadikként végzek.

          Amikor a The stand-et olvastam Stephen Kingtől, meg sem fordult a fejemben, hogy életem során egy hasonló (szerencsére kevésbé halálos) járványt megélek. Pedig igen. Itt a Corona vírus, ami világszerte már többszázezer emberéletet követelt, nincs ellene se gyógyszer, se védőoltás, és sokkal ragályosabb, mint az influenza. Érdekes volt (és persze félelmetes) végignézni, hogyan válaszolnak rá a különböző országok vezetői. Kínából indult, és még mindig sokan állítják, hogy, ha a kínaiak nem próbálják meg előbb elsunnyogni az egészet, meg lehetett volna akadályozni a villámgyors szétterjedését a világon. Mostmár mindegy, mire a világ észbe kapott, már mindenütt ott volt, és mi itt Németországban még nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy az ország vezetősége azonnal reagált, és az emberek is megértették, mekkora kockázatot jelenthet a tömeges megbetegedés és a kórházak túlterhelése, ezért mi még elég alacsony elhalálozási rátával éltük túl az első hullámot. Olaszországnak, Spanyolországnak, Amerikának és Braziliának már nem volt ilyen szerencséje. Ott különösen sokan haltak bele a Corona valamilyen szövődményébe, és mivel a kórházak teljesen túlterheltek voltak, egyszerűen nem tudtak mindenkit ellátni, ráadásul sokan haltak meg a kórházi személyzetből is.

          És ezzel elérkeztünk Amerikához, ahol egyre jobban érik egy polgárháború a szerencsétlen idióta Donald Trump miatt, aki véletlenül (vagy mondjuk úgy, azért mert az ellenfelét, Clinton asszonyt jobban utálták, mint amennyire őt szerették) bekerült a Fehér Házba, azóta megdöntve minden eddigi negatív rekordot az amerikai elnökök között. Esküszöm, nem tudom felfogni, hogy történhet meg az, ami nap mint nap most is megtörténik Amerikában. Aki nincs képben annak röviden elmondom, mi volt az utolsó szikra, ami ahhoz kellett, hogy egy világjárvány kellős közepén kivonuljanak az amerikaiak az utcákra tüntetni. Az ok, ami miatt közben az egész világ felháborodottan figyeli Amerikát George Floyd meggyilkolása volt. Ez az afroamerikai férfi fényes nappal a nyílt utcán, nyakán egy minneapolisi rendőr térdével lelte halálát a földön, hátrabilincselt kézzel, miközben a járókelők többször is felszólították a rendőrt, Derek Chauvint, hogy hagyja lélegzethez jutni a férfit, aki maga is az életéért könyörgött. Az esetről több videó felvétel is készült, amik azóta bejárták a világot, tömeges felháborodást keltve és felhívva a figyelmet az amerikai rendőrök egyre gyakrabban tragikusan végződő túlkapásaira. Csak a teljesség kedvéért, George Floydra egy üzlet vezetője hívta ki a rendőrséget, akinek állítása szerint a férfi hamis húszdollárossal fizetett. Az eset hatására nem csak Amerikában, de világszerte kivonultak az emberek tüntetni. Mit tesz erre az Amerikai Egyesült Államok elnöke? Ráuszítja a rendőrséget a békésen tüntető tömegre, gumilövedékekkel, könnygázzal és a jó öreg gumibotokkal. Ő maga pedig, amikor a helyzet már a Fehér Ház előtt is kritikussá válik, lemenekül a Fehér Ház alatti bunkerbe és lekapcsoltatja a Fehér Ház külső világítását. Mindeközben serényen tweeteli a sületlenségeit, fröcsögi a gyűlöletet mindenki ellen, aki neki nem tetszik, és továbbra is uszítja a rendőröket, hogy „dominálják” a tömeget. Pofátlanul hazudik, minden hibájáért másokat hibáztat és önmagát még mindig a valaha élt legeslegjobb Amerikai Elnöknek tartja. Örülök, hogy nem Amerikában élek.

          Amint előrebocsájtottam, sok minden történt az utóbbi időben. Már biztos, hogy 2020-nak külön fejezet jut a világtörténelemben. És akkor tegyük hozzá, hogy fele még hátravan…