Elgondolkodtató, mennyire más most a Karácsony, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt volt... Vagy lehet velem van a baj? Gyerekkoromban a fenyőillat, a szobát bevilágító karácsonyi égők a nyugalmat, meghittséget juttatták eszembe az év bármely napján. Mostanában ehelyett a stressz, a tülekedés a bevásárlóközpon-tokban és az jut eszembe, hogy kinek nem vettem még ajándékot...

         Munkámból adódóan minden ünnepen dolgozom, mivel a rádióműsorok (is) ünnepeken még nagyobb gőzerővel, még több poénnal, ajándékkal kell robogjanak, hogy szórakozzon a nép. Talán ez is közrejátszik abban, hogy lassacskán jobban szeretem a januárt mint a decembert, mert akkor legalább csend van, nincs semmilyen ünnep.

         Gyermekként persze minden másnak látszik. A Karácsony is a maga misztikumával, különleges hangulatával az év legfantasztikusabb estéje volt. Ilyenkor 24.-én este megtelt a templom és mi gyerekek a hatalmas karácsonyfa alatt szavaltunk, énekeltünk, utána meg otthon az otthoni fa alatt örvendeztünk az ajándékoknak. Ilyenkor mindig összejött a család, igazi ünnepi hangulatban telt az este. Akkoriban (nálunk legalábbis) a felnőttek nem annyira, inkább a gyerekek kaptak ajándékot. Nem arról szólt az ünnepi este, hogy ki kinek mit vett, inkább együtt örült a család a kicsik örömének, amikor kibontották az ajándékokat. És nem kellett drága legyen, hogy örüljünk neki.

         Ma már az agresszív reklámok korában egész másról szól minden. Még a gyereknek se vehet az ember akármit, nehogy az óvodában kiröhögjék a többiek:)) Bizarr nem?