Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy a stúdióm:)) Huszonketten voltunk benne egyszerre a múlt héten... Újabb ékes bizonyítéka, hogy sok jó ember tényleg kis helyen is elfér:))) 

      Az egész úgy kezdődött, hogy felhívott egy ismerősöm, hogy kéne egy ismerősének néhány felvételt készíteni nálam. Mondtam, hogy rendben, adja meg neki a számomat és beszélek vele. Hamar kiderült, hogy nem éppen szokványos dologról lenne szó, ugyanis egy egész néptánccsoport jönne a stúdióba, azt mondták húszan vannak... Mondtam, hogy az jó, csak hozzanak cipőkanalat is, hogy valamivel be tudjam őket tuszkolni a kétszer kettes kis zugomba.

      Már a kezdet is érdekes volt, mert kiderült, hogy akivel én beszéltem, és aki a csoportot hozta, az két különböző személy, akik ráadásul nem nagyon találkoztak azóta, vagyis annak ellenére, hogy világosan elmondtam, merre van a stúdióm, ők bejöttek a rádióhoz, ahol ráadásul a kapu rácsapódott az egyik kocsijukra, minek következtében összesen több mint két órát késtek, lévén, hogy be kellett menjenek a rendőrségre jelenteni a horpadást.

      Amikor végre megérkeztek, kinyitom nekik az ajtót, és perceken keresztül köszöngettem a srácoknak, lányoknak, mert azok csak jöttek, és jöttek... Aztán a felvétel már gördülékenyebben, ment, csak ötpercenként ki kellett nyitni az ablakot, ennyi idő alatt fogyott el ugyanis az oxigén a szobában.

       Végül is minden abszolut rendben volt, egyetlen dolog miatt éreztem fontosnak megemliteni ezt az egészet. Mindeddig abban a megingathatatlan hitben éltem, hogy a stúdióm csak és kizárólag one man orchestra felállás felvételére alkalmas:)) ennek ellenére 22 népdalénekest is sikerült benne felvenni (tegyük hozzá, ha még egyvalaki bejön, én felfekszem a keverőpultra:)...