Nyavalygok....

         Utálom a nyavalygós embereket, pedig sokszor én is nyavalygok. Ilyenkor elintézem annyival hogy egy pillanatra magamat is utálom. Valahogy úgy van ez, mint az "utálomanyalizókatkivévehanekemnyaliznak" mondás...

         A hétfőket se szeretem, főleg ha másnapos vagyok. Ezek tükrében a mai nap borzasztó szarul indul. Hétfő is van, másnapos is vagyok, nyavalygok is minden miatt, minden bajom van és semmi egyszerre. Különben is a mai nap a tegnapihoz képest úgyis csak rosszabb lehet. Tegnap délelőtt bábszínházban voltunk a csajokkal, utána sógoroméknál ünnepeltük az első házassági évfordulójukat, este meg Sándornapoztunk öcsémnél (ott sikerült igencsak jó hangulatba kerülnöm, aminek a következménye a mai enyhe levertség:).

        Reggel nem nagyon vágytam rá, hogy rendőrrel találkozzak, mivel még mindig nem éreztem magam száz százalékig józannak (pedig az utolsó pohár óta nyolc óra telt el), ehhez képest, amikor megálltam Rékáék utcája előtt, hogy felvegyem egyetlen igavonótársam, bekopogott egy civil zsaru az ablakomon, hogy nem érek-e rá véletlenül segíteni nemtommiben neki. Udvariasan elhajtottam a fakabátot, felvettem Rékát és balra el. Pontosan nem is értettem mit beszél, arra koncentráltam, hogy ne essen szét a fejem, vagy ne hánnyam le. A reggel bevett aszpirin aztán lassan hatni kezdett és a rendőr után egy fél órával már nem is émelyegtem annyira.