Gyűlölök korán kelni:) Kisiskolásként 5 percnyire laktam a sulitól, megis én voltam az utolsó aki beért a suliba, persze haza is utolsóként indultam:) Gyűlöltem a középiskolát, mert ingázni kellett és ehhez korán kelni. Az egyetemen azt szerettem leginkább, hogy voltak napok amikor 10 órától voltak óráink:)

         Mindig arról álmodoztam, hogy olyan munkám lesz ami nem fog korán ébredést igényelni. Mindezek ellenére amikor Imi megkérdezte beszállnék-e a reggeli műsorba, nem haboztam sokat. Bár kaptam néhány nap gondolkodási időt nem azon gondolkodtam, hogy igent mondok vagy nemet, sokkal inkább az járt a fejemben, hogy valami újat próbálhatok ki. Kicsit féltem is, hogy hallgatók Viktor után nem engem hallanának legszivesebben, hisz majdhogynem ellentéte vagyok Viktornak. Ami sem nem jó, sem nem rossz. Egyszerűen ez van.

Kedves Imi,

Tudom ma reggel azt mondtam, hogy ne csinálj abból nagy ügyet, hogy kitörölted a bejegyzésem felét, majd beirom mégegyszer... VISSZASZIVOM:) és kicsit később fejezem be:)

másnap reggel 6:58

         Kicsit korán van, de korántsem annyira mint reggel 5:40-kor, amikor ébredek:) Persze, tudom még sokan vannak, akik nem délig alszanak, de hát a saját fájdalma a legnagyobb mindenkinek. Első héten az újdonság varázsa még olyan szinten volt, hogy nem éreztem a reggeli ébredés nehézségeit. Most a második héten már kicsit nehezebb. De csak és kizárólag az ébredés. Mire beérünk és az első kávém végére érek egész emberi formám van:) Erről Imi is bizonyságot tehet(ne). De nem akarok a korán kelés miatt vinnyogni, csak egyszerűen ezt a legnehezebb elfogadni, megélni. Most persze, ahogy e sorokat írom nem is értem miről beszélek, mert már túl vagyok a kávén:) A reggelek még kicsit a megismerésről, figyelésről szólnak. Mert nem elég egy embert csak  felületesen  ismerni a közös műsorban. Ismerni kell(ene) a gyengéit, erősségeit, tűrésküszöbét, reakcióit. Mi még csak figyelünk és meglepődve tapasztaljuk, hogy nem mindig látjuk egyformán a dolgokat. De ez a szép az egészben:) Emiatt van az, hogy mikrofonon kívül (is) jókat tudunk vitázni. Bár Imi szerint még sok átalakítani való van rajtam, merem remélni ez csak a kezdeti "csalódás" miatt van:)

És van nekem is egy álmom:) Mint annak idején Luther Kingnek:) Van egy álmom, hogy pár hét múlva olyan interaktivitást tudunk kieszközölni a hallgatókból, hogy ki sem látszunk majd a sok smsből, és alig tudunk a hívásokra válaszolni. Nekünk is sok dolgunk van még ennek eléréséhez, de remélhetőleg hallgatók is receptívek lesznek ránk:)

 Réka:)