Gazdasági válság - második felvonás...

        A minap olvasom a hírekben, hogy a gazdasági világválság miatt csökkent a vásárlóerő és emiatt az üzletekben óriási árleszállításokra lehet számítani, mivel mindenki próbálja eladni a portékáját, megőrízni a piacát, miközben az embereknek egyre inkább nincs pénzük... Na, gondoltam ezt megnézem, úgyis akartam venni egy új farmert, meg egy pár cipőt...

        Bemegyek az egyik üzletbe, ahol rövid áttekintés után megállapítottam, hogy egyik-másik terméken tényleg ott virít az akciót jelző nagybetűs felirat. Oké, akkor vessük bele magunkat a vásárlásba, egyenesen a férfi ruházat felé vettem az irányt, ahol egy kedves elárúsító hölgy meg is kérdezte rögtön hogy segíthet-e. Mondom neki, hogy nadrágot szeretnék csak a mérettel kapcsolatban vagyok kicsit bizonytalan. Végigmér. Azt mondja harmincnyolcas, és máris leakaszt három farmert az említett méretből. Persze én nem vettem észre, hogy ez nem az akciós termékek felirat alatt történt (ahol egy farmer 45-55 lej körül volt), úgyhogy a legnagyobb lelki nyugalommal vonultam be a próbafülkébe, ahol miután mindhármat felpróbáltam (bámulatos milyen szemük van ezeknek, pont eltalálta a méretemet), kiválasztottam a nekem legszinpatikusabbat, a másik kettőt meg visszaakasztottam a helyére. Kissé furcsálltam, hogy nem látom az árcímkét a nacin, de annyira nem zavart, örültem, hogy ilyen hamar találtam egy nekem valót, úgyhogy battyogtam is a pénztárhoz, mint aki jól végezte dolgát. 75 lejt fizettem a gatyáért...

       Cipővásárlásban nagyon válogatós vagyok, de persze nem azért, mert olyan különleges az ízlésem, csak általában egy konkrét modellt keresek, és rendszerint az a modell éppen nincs sehol... Szépen végigjártam a boltokat, fel is próbáltam néhány cipőt, de végül mégsem vettem semmit, mert egyik sem tetszett igazán. Persze itt is végignéztem az akciós árakat, amelyek közül jónéhány nyolcvan százalékos árleszállítást hirdetett, csakhát azt elfelejtették mellé írni, hogy ez csak olyan cipőkre vonatkozik, amik a francnak se kellenek, mert vagy már kimentek a divatból vagy egyszerűen még így is túl drágák egy átlagos fizetéshez. Nekem itt is úgy tűnt, hogy a gazdasági válság inkább felfelé vitte az árakat, de persze lehet, hogy nálunk még nincs igazán nagy válság.

        Visszafelé menet a parkolóban már jó messziről látszott, hogy az ablaktörlőm alatt sárga szerelmeslevél díszeleg, ami tovább emelte az amúgy is emelkedett hangulatomat:) A szöveg lényege annyi volt, hogy ha már parkolójegyet nem vettem, ugyan támogassam már 30 lejjel a parkolási felügyelet kedves munkatársait. Mindig mondom, hogy aranyszívem van, és még az sem tántorított el, hogy legutóbb csak 18 lejt kértek (komolyan mondom ezek egyre rámenősebbek), úgyhogy beültem a kocsiba, és irány a parkolási felügyelet helyi kirendeltsége. Leparkoltam (vettem parkolójegyet:) és ünnepélyesen beléptem az ajtón, ahol két hölgy egy pult mögött passziánszozott a számítógépen. Rámnéztek egy olyan "a fenébe most megint lépjek ki, pont mikor nyerésre állok" tekintettel, aztán megkérdezték mit akarok. Teljes magabiztossággal sütöttem el az egyetlen poént ami akkor eszembe jutott: "Kezicsókolom, adakozni szeretnék!" A hölgyek megsemmisítő pillantást küldtek felém, mire persze az én képemről is letört a vigyor. "Személyit!" Mondta a kövérebbik, miközben óriási festett karmaival felemelte az utolsó darab csokis palacsintáját és egyben lenyelte...

         Egyszóval a gazdasági válságnak az én személyes tapasztalataim szerint nincsenek, ismétlem: NINCSENEK előnyei.