Emelje fel a bal kezét, aki szeretett iskolába járni! Most emelje fel a jobbat az, aki ezt már az iskolában is bevallotta! Most pedig emelje fel a bal lábát az, akit ezek után nem röhögtek körbe az osztálytársai:)...Na ugye....

          Sulis sztorik minden ember életében akadnak, ezek pedig legtöbbször szivatásokról szólnak, a kérdés ami meghatározza, hogy milyen szájízzel gondolunk vissza rájuk, hogy a szivató, vagy a szivatott fél szerepét játszottuk éppen... Mivel engem első, második és negyedik osztályban anyukám tanított, ezért abban az időben én leginkább a "sokat szivatott" kategóriába tartoztam. Nem volt nagyon vészes, csak annyi történt, hogy ha szünetben az "osztályra" panasz érkezett, akkor hivatalból nekem járt az első tasli, még mielőtt a bűnös-nem bűnös kérdésre rátértünk. Ráadásúl elsőben még jónéhányszor utólért a óvodás múltam is, lévén hogy oviból hazafelé szinte minden nap megpróbált megverni az egyik szomszédgyerek, aki egy évvel idősebb volt nálam. Volt amikor sikerült neki, volt mikor gyorsabban futottam. Máig nem tudom, mi volt az oka, minden esetre akkoriban komoly utcai harcokat vívtunk, amelyek később már egyre többször dőltek el az én javamra, így kiegyeztünk egy döntetlenben és fegyverszünet következett.

        Ötödik osztályban új tanárok, új osztálytársak jöttek, sokminden megváltozott. Már nem szivattak annyit én pedig  még nem szivattam senkit (persze ez nem tartott sokáig). Igaz, hogy testnevelés órán a húszból én voltam a harmadik legalacsonyabb, de mivel nagy pofám volt, meg első tanuló voltam, volt szavam az osztályban. Néhány ártatlan bunyóban is benne voltam, de ezek csak amolyan kiskamaszos erőpróbák voltak, senki sem sérült meg.

        Ötödik és nyolcadik között kezdtem komolyabban foglalkozni a zenével, és különórákra járogatni apám egyik zenészkollégájához (a faterom szaxofonos). A dologban nagyban motivált, hogy akkori és jelenlegi egyik legjobb barátom, Levi szintén zenélni tanult, és mi egy osztályba jártunk (ráadásul az ő apja egy zenekarban játszott az enyémmel, és gyakran mi is ott voltunk a próbákon). Persze hamarosan már kétszemélyes zenekarunk volt:)) két kisbillentyűs tanulószinti (Yamaha és Levis), és ha nagyobb sulibulira mentünk, elkunyeráltuk a faterék hangfalait... 

        Mi voltunk az iskola legjobb, legnépszerűbb és egyben egyetlen zenekara:)