Több, mint három éve dolgozom a Partium rádióban, és megmondom őszintén, úgy mentem oda első nap, mint aki mindent tud a rádiózásról... Az egyetlen szerencsém az volt, hogy amellett hogy semmit sem tudtam a rádiózásról, voltak ott jónéhányan, akik kábé ugyanannyira szerényen felkészültek voltak a témában, mint én, szóval nem nagyon lógtam ki a sorból:)))) Együtt kezdtük tanulni, hogy is kéne rádiót csinálni a Partium Rádió nevű képlékeny masszából, ahol egymás után szólt Bódi Guszti és Eric Clapton. Szerencsénkre időközben akadt néhány szakember, aki segített, de a tanulás és az alakulás folyamata még a mai napig sem ért véget...

         Ne felejtsük, hogy egy fél éve létező, hirtelen felindulásból elkövetett rádióról volt szó, rengeteg munka várt ránk. Az akkori csapat ráadásul elég vegyes volt. Voltak, akik a körülmények miatt nyafogtak, voltak akik a fizetést keveselték, és voltak akik nyelték a szart ha kellett, és húzták a szekeret. Én az utóbbiak közé tartoztam, már csak azért is mert életem álma volt hogy rádiós legyek, és tisztában voltam vele, hogy egyetlen valamirevaló rádió sem állna velem szóba, mivel se gyakorlatom se képzésem nem volt a témában. Nem érdekelt semmi más csak hogy dolgozzak. Beleástam magam a szakirodalomba, annyi rádióállomás adásaiba hallgattam bele amennyibe csak tudtam, figyeltem a műsorvezetőket, a szignálokat, mindent magamba akartam szippantani ami kellhet.

          Emlékszem mennyire fellelkesültem, amikor megnéztem Howard Stern filmjét az "Intim részek"-et, és láttam, hogy ő is mennyit bénázott kezdetben... Naná, hogy legalább olyan jó akartam lenni mint ő:)))

          Az első műsorom az "Este 7" volt, amely heti három alkalommal egy-egy óra volt, bulvárhírekkel és sok zenével. Persze rettentő gyenge voltam, de az első adást felvettem, és olyan büszkeség töltött el, mikor visszahallgattam, mint még soha. Itthon készítettem hozzá szignálokat és főcímet, a dalokat nagy gonddal válogattam össze, az összekötőszövegeket pedig az utolsó szóig leírtam előre. A második adás már nagyságrendekkel jobb volt mint az első. Visszahallgattam magam és elemeztem a hibáimat. Persze az ismerősök is nagyon sok bátorító, illetve építő jellegű hozzászólással járultak hozzá a fejlődésemhez, de voltak olyanok is, akiknek nem tetszett az auditív pofám:)) A nagyvarad.ro fórumában még a mai napig vissza lehet olvasni a hozzászólásokat a Partium rádió topicban, voltak ott bizony elég cifrák is:)))

         Első szárnypróbálgatásaim a rádiózásban végülis oda vezettek, hogy egyre több műsoridőt kaptam, míg végül összehozott a sors egy szemüveges,katonafrizurás, kigyúrt, szúrós szemű kollégával, aki mindent és mindenkit utált, minden szabályt leszart, és mégis (vagy talán épp ezért) imádták a hallgatók. Nem sokkal később új főszerkesztőt vettek fel a rádióhoz és a komoly változások korszaka vette kezdetét...