Nagymamám elmúlt hetven éves, de még mindig dolgozik. Ebben nőtt fel, nem akar változtatni (lehet nem is tudna). Még mindig gazdálkodnak, állatokat tartanak, és így érzik jól magukat nagypapival. Tegnap is, éppen a tehénfejésből tartott befelé nagyi, amikor megtörtént a baj...

          Egy vödör tejjel, a kezében a meredek sáros udvaron felfelé  lépdelt, amikor megcsúszott és hatalmasat esett. Kiment a bal válla. Szerencsére éppen a közelben voltam amikor történt, így percek alatt odaértem, amikor telefonáltak. Beugrottam anyukámért, és gyorsan bevittük nagyit a kórházba, ahol megvizsgálták, megröntgenezték, és helyretették a vállát. Szerencsére nem történt nagyobb baj, nem tört csontja, és egy óra múlva már hazafelé tartottunk. Csak azon csodálkoztam el egy picit, hogy egy álmos szürke kis kedd estén mekkora forgalom van a sürgősségin.. Percenként jöttek az újabb betegek, törött kéz, törött láb, baleset, minden volt az alatt az egy óra alatt amíg ott voltunk. Egyszer el is tűntek az orvosok egy tíz percre, mert egy nagyobb baleset sérültjeit kellett ellássák.

         Erős nagyim van nekem. Van egy régebbi sztorim is ezzel kapcsolatban:))) Egészen kis gyerek voltam még, amikor nagyival kézenfogva a szomszéd faluba indultunk a boltba vásárolni (mert ott érdekesebb dolgokat lehetett kapni, volt nadrágszíj meg bicska is:))).   Meredek lejtőn kellett leereszkednünk, az út pedig elég jeges volt, csúszott is rendesen. Nagyi megfogta a kezem, nehogy elessek, aztán a domb közepén megcsúszott, elrántott engem is és mindketten legurultunk egészen a domb alljáig. Sosem felejtem el:)) Szerencsére semmi bajunk se lett, és így sokkal hamarabb megtettük az utat lefelé:))