Mese, vagy mi?...

        Vannak, az úgynevezett gyerekadók, meg az úgynevezett többiek. Na most, a "többiek" csoportba tartozó adókon, ugye néha becsúszik egy-egy kis erőszak, semmi gond. Néha szex is, meg ugye beszélnek néha a hüvelygombáról, vizelettartásról, székrekedésről. Oké, lenyelem, igaz idegesít, de biztos nők ezrei kattintanak a szorulás.hu-ra, vagy vesznek hüvelygomba elleni kenőcsöt reklámidőben... De esküszöm, mindezzel együtt nyomába se érnek egye-egy gyerekeknek szóló adó brutális, erőszakos sorozatainak...

        Tegnap este odajön hozzám Nóri lányom, hóna alatt néhány képes meséskönyvvel, hogy olvassunk mesét. Ez úgy szokott kezdődni, hogy a kedvencét, a Pán Pétert ő meséli el nekem, mert azt már tudja szóról szóra kivülről. Aztán következik a Number 2.: Bogyó a medvebocs. Ezt is ő meséli. Utána én elolvasom a Hamupipőkét, majd a Hófehérke és a hét törpe következett volna, de mivel ez egy nagyon leröviditett változat volt, gyakorlatilag egy bűnügyi helyszinelő tárgyilagosságával és tömörségével megfogalmazva ezt inkább nem olvastam, csak nézegettük a képeket és közben én elmondtam az igazi kicsit részletesebb változatot, majd a sikeren felbuzdúlva, indítványoztam, hogy olvasok én neki egy igazi mesét, azzal levettem a polcról a Micimackót. Na persze ez sem az eredeti változat volt, hanem egy kis gyerekeknek átírt verzió gyönyörű nagy képekkel, de színvonalasan összefoglalva, egyszóval pont nekünk való.

        Legalább egy órán keresztül olvastuk, és Nóri teljesen letaglózva a történettől (nameg apuci előadói adottságaitól, hehe) végighallgatta. Utána bekapcsoltuk a tévét... Nóri leginkább dvd-ről néz meséket, mert azt én meg tudom válogatni. Nagy kedvence a Hupikék Törpikék, a Madagaszkár 2, a Pirosszka, meg a Lecsó, de ezeken kívül persze még egy csomó más is van, amit szeret. Ha tévéműsort néz akkor Minimax. Az még elég elfogadható meséket ad. Néha, de csak nagyon-nagyon ritkán a Cartoon Networkön is becsúszik egy-egy gyerekeknek szóló mese, de tegnap este, amikor átkapcsoltam, éppen állatokká, meg szörnyekké átváltozó emberek, meg gyerekek öldösték egymást halomra kegyetlenül, taposták egymást a földbe, és lőtték cafatokká a másikat. Akkor ez most gyerekeknek szól? Mi a tanulság belőle? Mondjuk az, hogy az nyer aki kreatívabban veri péppé a másikat? Nem elég erőszakos a világ ezek nélkül a szarok nélkül is?

         A kereskedelmi adók szombat reggeli matinéja is csak ilyeneket tud mutatni. Pokemon, Digimon, Son Goku, meg a többiek. Kérdem én, miért kell egy három éves gyerek azt nézze, hogy a japánok POKE(t) MON(ster) idiótaságai hogyan okoznak fájdalmat egymásnak, hogyan rombolnak, őrjöngenek részek sokaságain át? Ezeket a brutális rajzfilmeket egyébként is beteg felnőtteknek csinálták, nem egészséges gyerekeknek, hogy aztán beteg felnőttekké váljanak. Szégyelljék magukat azok a műsorszerkesztők, akik ilyeneket raknak gyerekműsorba. Ezek a borzalmak csakis éjfél után kéne menjenek, hiszen gyakran felveszik a versenyt egy-egy horrorfilm szörnyűségeivel.

         Eddig sem, hagytam sokat tévézni Nórit, és ezután sem fogom. A mesék nagyon fontosak egy gyerek életében, de csak akkor, ha az élet szépségeire, az értékekre hívják fel a figyelmet. Mi az, hogy szeretet, hála, becsület, stb. Úgysem lehet elzárni a világ szörnyűségei elől, de így legalább van ideje megerősödni lélekben, mielőtt szembe kell néznie velük. Lehet, maradi vagyok, de nem érdekel.